Egy elmebeteg nő naplója – 5.

„Azt vetik szememre, hogy másfél év óta, mióta itt vagyok, mindig azt mondom, hogy meg fogok halni. De miért van ez? Mert midőn bejöttem ide, már igen régen haldokoltam. Csakhogy ami nálam öletik, az a halhatatlan lélek. Ezt nem könnyű megölni, és ő emellett fél, habozik napról napra. Azaz eddig habozott, mert bizonyos, hogy most már a végperceimet élem.”