Az éhség ünnepei – Anyám könyve – 78.

„A folyók tisztára mossák a történelmet, ezt mindenki tudja. Eltüntetik a testeket, semmi sem marad meg túl sokáig a partjukon.”

♥

„A háború, nem értem, miért kell folyton előhozni a háborút, szerintem egyszerűen nem lehet háború, ki van zárva, a németek nem kockáztatnak meg még egy vereséget.”

♥

„Na nem, ne keverjük a dolgokat! Mozart, Schubert és Hitler nem fér meg egymás mellett!”

♥

„Az éhség különös, hosszan tartó, változatlan s mégis szinte otthonos érzés. Mintha sehogy sem érne véget a tél.”

♥

„Nyilván azonnal megértette, hogy rázárult a csapda fedele, akárcsak a többiekre, az összes ott lévő férfira, nőre, gyerekre, megértette, hogy nem pár óráról, nem is egy napról van szó, hanem az örökkévalóságról, hogy nincs kiút, nincs remény…”