A nagy Gatsby – 2.

„Én is Daisy koszorúslánya voltam, és fél órával az esküvő előestéjén rendezett vacsora előtt még egyszer benéztem hozzá. Ott hevert az ágyán, olyan gyönyörű volt a virágmintás ruhájában, mint az a júniusi este – és olyan részeg, mint egy majom. Egy palack Sauterne volt az egyik kezében, és egy levél a másikban.”

♥

„Szeszcsempész – állapították meg róla az ifjú hölgyek, fel s alá sétálgatva a koktélok és a virágágyások közt. – Egyszer megölt valakit, mert az illető rájött, hogy Hindenburg unokaöccse és a sátán másod-unokatestvére.”

♥

„Csak most értettem meg, hogy mit érzek a hangjában. A pénzt éreztem benne – ez volt az a kifogyhatatlan báj, mely a hangjában hullámzott, ez csilingelt benne, s zengett, mint a cintányér… Fönn, a magasban, hófehér palotájában a király lánya, aranyba öltözötten…”

♥

„Azt hitte rólam, nagyon sokat tudok, pedig csak más dolgokat tudtam, mint ő…”

♥

„Harmincéves vagyok, vagyis legalább öt évvel idősebb annál, hogy hazudjak magamnak, és aztán elbüszkélkedjem vele, hogy milyen becsületes vagyok.”